Betta foerschi Formacsoport 2. rész

Hol volt, hol nem volt, avagy Betta rubra (Perugia, 1893)!

Egy gyönyörű domináns hím!

A címben az utalás szándékos. Ezt a Bettát csak az elmúlt években sikerült újra visszahozni a hobbiba, habár már majdnem 120 éve felfedezték. Egy lelőhelye volt ismeretes 2007-ig, a szumátrai Tobo tó (Lake Tobo), ahonnan több kutató expedició is sikertelenül tért vissza és kijelentették, hogy ott vagy egyáltalán nem élt rubra vagy kihalt. Több száz km-el északabbra, Aceh környékén fedeztek fel néhány példányt mindenki nagy örömére, hogy mégsem pusztult ki a faj.

Egyik acehi lelőhelye a rubrának
Fotó: Daniel Lumbantoning

Ez a régió volt a gócpontja egy súlyos polgárháborúnak, amit a Szabad Aceh szeparatista Mozgalom ( Gerakan Aceh Merdeka ) vezetett. A problémák a holland gyarmatosítókig nyúlnak vissza, de mélyebben nem szeretnék belemenni ebbe a politikai probléma körbe. A lényeg, hogy a harcok megnehezítették a kutatást. Jelenleg jobb körülmények között dolgozhatnak az expediciók és mára több ekülönült populációt is felfedeztek. A rubrák dús vegetációjú esőerdők árnyékos, lassú folyású, vagy éppen pangóvizes, mocsaras részein élnek, ahol a csak minimális a vízbe hatoló napsugarak mennyisége és a bomló, rothadó szerves anyagoktól a pH érték igen alacsony (5-5,5).

Egy rubra nőstény

Első próbálkozásom a fajjal nem jól kezdődött, beteg Oodiniummal fertőzött kicsiket kaptam, amiket sajnos már nem tudtam megmenteni, pedig sokszor legyőztem ezt a rajzóspórás darakórra hasonlító betegéset. Másodszorra már teljes volt a siker. Fiatal párokat kaptam, amiket jól tápláltak és megfelelő fizikai állapotban helyeztem be őket a számukra kialakított 40 literes akváriumba, ahol tiszta Revers Ozmo vizet, sok kocsánytalan tölgylevelet és tőzeget használtam, ami szépen levitte a víz pH értékét 5,6 körüli értékre. Egy 25-30 literes akvárium bőven megfelel egy párnak, mivel nem nő 5-5,5 cm-nél nagyobbra. A hőmérsékletre nem különösebben kényesek, de a 27 fok feletti vízhőmérsékletet már nem jól tolerálják. Felgyorsul az anyagcseréjük és lerövidül az élettartalmuk.

Virágos harcos :-)

A 3 pár megérkezése után a domináns hím szépen átvette az uralmat az akváriumba és a legvitálisabb, legerőteljesebb nősténnyel szaporodott. Az első szájköltése a hímnek sikeres volt, ami viszonylag ritka. A későbbiekben a többi hím is sikeresen szaporodott és jelenleg kb. 23 fiatal állatot nevelgetek egy kb. 100 literes akváriumban. A szájköltés időtartalma kb. 15-20 nap és közel 20-30 db apróságot engednek ki a szájukból. Nagyon fontos, hogy jól fedjük le akváriumunkat, ha emellett a faj mellett döntünk. A legkisebb résen is képes kiugrani!
A Betta rubra önmagában nem nehéz faj, nála sokkal kényesebb vad Betták is léteznek. Tarthatjuk keményebb csapvízben is, de ekkor is tegyünk a vízbe kis tőzeget pl. harisnyába kötözve, vagy lombleveleket (bükk, tölgy, tebang), égertobozt. A pH nem fog változni, viszont halaink kényelmesebben érezhetik magukat ebben a teaszerű, zavarosabb vízben. Társítani tudjuk pl. kisebb Pontylazacokkal, más vad Bettákkal, de igazából neki is a fajspecifikus medence az ideális.
Táplálásuk sem nehéz, elfogadják a száraz eleséget is, de előnyben részesítik az élőt, pl. Daphnia, Cyclops, Tubifex, Drosophila, ugróvillások, garnélák.
A nemek meghatározás problémás, többnyire csak kifejlett állatokon láthatóak. Az egyik legbiztosabb határozási bélyeg az operculum (kopoltyúfedő) színe. A hímeknek 2 piros függőleges lefutású csík dísziti ellentétben a nőstényeknek arany színű. A másik kulcs a hímek lenyűgöző függőleges piros csíkos testszíne.

A fotókat Czéher György készítette.