Eleségállatok nem csak Bettáknak

Alapvetően ez a téma az "ahány ház, annyi szokás" kategóriába tartozik és legtöbbször a tenyésztők már egy jól bevállt etetési metódust követnek, különböző válogatott eleségekkel. Sokan és sokszor kitárgyalták már ezt a témát, és pont ezért nem gondolom, hogy ismételni kéne őket. Helyette inkább pár ritkábban használt élőállat tenyésztési-tartási módszert mutatnék be.

A mexikói bolharák (Hyalella azteca)

Kép: www.firstfisch.de

Sokunk tisztában van a bolharákok akvarisztikában való felhasználásával. Ki ne találkozott volna már velük kisebb patakokban, folyók lassú sodrású partközeli részein, tavakban, pocsolyákban kövek, fadarabok alatt megbújva. Planktonozás, vagy akvatikus mohák vizsgálata során számos alkalommal gyűjtöttem be ezekből a kis rákocskákból és halaim bőszen ették őket, de a tenyésztésükkel mindig probléma adódott, mert érzékenynek bizonyultak a magasabb hőmérsékletre (<24-25>
Ugróvillás (Folsomia candida)

egy kis táplálék az ugróvillásoknak (korpa)

Nyírkos földben megjelenő, szabad szemmel is látható talaj- avarlakó lények. A növénykedvelő ember cserepes virágai földfelszínén találkozhatunk vele rendszeresen.
Kis fehér rovarok amelyek szerte ugrándoznak mikor megöntözzük növényünket. Ha nem nagyon vizes a földlabda, maguktól is kihal, lételemük a nyirkosság. Ezt tenyésztésük során is figyelembe kell venni. A legjobb, ha egy kis műanyag dobozba teszünk tőzeget és azt spriccelgetjük 2-3 naponta. A hőmérséklet inkább szobahőmérséklet alatt legyen, tehát 16-23 fok körül, így a tőzeg sem szárad ki túlságosan hamar. Oltsuk be a tőzeget ugróvillás tenyészalanyainkkal, majd helyezzünk rájuk egy kisebb méretű szivacsdarabkát, ami majd a begyűjtésük során játszik szerepet, ha etetésre kerül sor. A képeken jól látszik a művelet. Etethetjük őket különböző zabfélékkel, kukoricapehellyel is (Cornflakes). Méretük kb. 1-2 mm, így ideális eleség még növésben lévő állataink számára is.

Röpképtelen muslinca (Drosophila)

Kép: www.terrasnacks.de

Egy nagyon elterjedt eleségállat az akvarisztikában, sok új dolgot nem nagyon lehet róla már írni. Alapvetően a kétszárnyúak rendjébe tartozó kistestű légy, ami a tudományos nevéből adódóan harmatkedvelő. A Drosophila melanogster talán az egyik legkedveltebb laborállat, az egyik a kevesek közül, aminek ismerjük a teljes génállományát. Ennek egy mutációja a röpképtelen muslinca, ami az akvarisztikában-terrarisztikában közkedvelt élőeleség. Tenyésztése egyáltalán nem nehéz, inkább csak kellő odafigyelést igénylel. Már pár darab kis muslincával is indíthatjuk tenyészetünket egy 1,5-2 L-es Petpalackban. A Palack tetejét levágjuk majd az aljára szivacsot, vagy benedvesített zsebkendőket tehetünk és a tetejét lefedjük pl. harisnyadarabbal meggátolva ezzel legyeink elszökését. Ezután következik a táplálék behelyezése, ami lehet magas fruktóz tartalmú gyümölcs. Banán, megérett alma, szőlő, stb.. Lárvái erjedő, bomló növényi anyagokban (pl. erjedő gyümölcsökben) fejlődnek, ahol mikroszkópikus gombákkal táplálkoznak. Pár hét alatt hemzsegni fognak a kis muslincák, és elkezdhetjük halaink etetését. Nálam többször előfordult, hogy mutálódott pár muslinca és újra röpképesek lettek, őket légycsapóval ajánlom etetni ;). Legyeink komfortérzetét növelhetjük még, ha teszünk a PET palackba hoszabb faaprítékot, amin tudnak mászkálni.

Természetesen ezek a táplálékok nem csak Betták számára ajánlottak és az összes csak kiegészítő eleség legyen. Egyoldalú etetés mindig hiánytüneteket eredményez halainknál!

Horváth Balázs Gergő

Fotók nagy része Paul Schäffernél készültek!