A Betta albimarginata formacsoport

A Betták szíve, Borneo c. írásomban már említettem, hogy a vadon élő Betták beazonosítása sok esetben nehézkes és főleg a fenotipusos bélyegek (úszósugár szám, színezet, méret, alak, stb.) alapján szokták besorolni egy adott hal hovatartozását. Az új és még nem beazonosított populációkat főleg hasonlóság szerint csoportosítják és vagy egy már létező formacsoportba sorolják be, vagy létrehoznak egy új csoportot. Az Apistogramma nemzetségnél is találkozhatunk formacsoport kategóriákkal, nem új keletű ez a felosztási módszer. Későbbiekben szeretném az összes Betta formacsoportot bemutatni és az általam tartott fajokról részletesebb leírást közzétenni.

Betta channoides

Betta albimarginata

A kis bevezető után térjünk rá a Betta albimarginata formacsoportba tartozó szájköltő fajokra, nevezetesen a Betta channoides és a Betta albimarginata jellemzéseire. Még egy laikus számára is feltűnik a 2 „faj” közötti hasonlóság. Sokáig a B. channoidest az albimarginata egy színváltozatának tartották és még manapság is vannak olyanok, akik szerint nem beszélhetünk 2 külön fajról, inkább csak egymástól földrajzilag elkülönült populációkról. Egy dolog biztos: testvérfajok! A fő különbségeket a színezetükben és testméretükben kell keresnünk, de ezek sem képeznek olyan éles határokat, ami egyértelművé tenné számunkra, hogy nem egyazon fajról van szó. A channoides teste kisebb és fejformája is erősebb, hangsúlyosabban elkülönül a testétől, mint például egy kobrának. Egyik elnevezését is ezután kapta, Kigyófejű harcos. A hímek testének alapszíne piros, ami násztánc idején, akár bordóig is mélyülhet. Az albimarginata és a channoides nőstényei nagyon hasonlóak egymáshoz, mind színezetben, mind testalkatban.
Továbbiakban külön tárgyalnám a 2 fajt a jobb áttekinthetőség érdekében. Az Akvárium Magazin 70. számában már megjelent egy cikkem a Betta albimarginátáról, most annak egy tömörített, de a lényeget tartalmazó kivonatát olvashatjátok blogomban.

Betta albimarginata ”Malinau” KOTTELAT & NG, 1994

Egy máig még szűk körben elterjedt Betta fajt szeretnék bemutatni a magyarországi akvarista nagyérdeműnek, amely szépségével, kecsességével reményeim szerint egyre több lelkes halbarátnál fog megfordulni és így mind többet tudhatunk meg erről a szájköltő Betta fajról.

Betta albimarginata

A most bemutatásra kerülő faj nevében két latin szó rejlik. Az alba szó jelentése fehér, míg a marginata szó vonalat jelöl, utalva a hímek farok, hát - és hasúszója szélét ékesítő vékony, fehér sávra. Latin elnevezése a hal impozánsságát adó jellemzőknek csak töredék részére utal. A hímek narancssárga-barnás testszíne odavonzza a tekintetet. A nőstényeknél, inkább a fekete szín dominál, ami udvarlásnál hangsúlyosabbá válik. Mind a hímre, mind a nőstényre jellemző egyfajta barnás feketés pontozottság.
Élőhelye Borneó, a biológiai sokféleség központja. Minden évben újabbnál újabb fajokat fedeznek fel itt. Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete. Három ország található területén: Indonézia, Malajzia és Brunei. Minket főleg Indonézia provinciái érdekelnek, ugyanis itt találjuk a Betta albimarginata lelőhelyét.
Kelet-Kalimantánban, Malinautól több órányi hajóútra találták meg az első példányokat, egy sűrű erdő tiszta vizű patakjában, mely a feljegyzések alapján 2 méter széles és 1.2 m mély volt. Az albimarginaták kizárólag 10-15 cm-es mélységben úszkáltak a fehér homok borította patak mederben. Kiváló búvóhelyként szolgáltak számukra a vízbe hullott lomblevelek, ágak és a belógó gyökerek. Barnás testszínükkel nagyszerűen be tudnak olvadni környezetükbe. Az albimarginaták élőhelyét periodikusan változó vízparaméterek jellemzik. Két ciklus váltakozik egy évben: Az első a monszunesők (a téli monszun januárban és a nyári július környékén). Ilyenkor az esőzések hatására a vízparaméterek lecsökkennek, majd a monszun elvonultával újra megemelkednek. Ekkor az összkeménység 12 °nk fölé is emelkedhet! A lelőhelyen mért adatok 1996 májusában: pH 5,5 – 6; 3 °nk; 0 °KH; 26 - 27 °C. A vízparaméterek maximális ingadozása: pH 4,5 - 6,8; 0 -18 °nk max. 10 °KH-nál; 22 - 26 °C. Megérkezésük előtt két héttel egy 60 literes medencét rendeztem be nekik az osztrák tenyésztőtől kapott információk alapján. Akváriumukban helyet kapott két kisebb, Anubias barteri var. nana –val beültetett vasfa, lomblevelek és biztonságot nyújtó kerámia búvóhelyek Aljzatot nem tettem bele, így a későbbiekben a mulmot könnyen ki tudtam porszívózni. A vízparamétereket 12 nk, 6,5 pH és 25°C –ra állítottam be. Így vártam az albimargináták érkezését. 2007.05.11-én kerültek a helyükre az állatok. Kifejlett példányaim (maximális méret: nőstény 5 cm, hím 4 cm) az utazás fáradalmait jól viselték és birtokba vették napfényes otthonukat. Első nap nem adtam nekik enni, hadd szokják előbb az új környezetet, de másnap megkínáltam a két párt jól átmosott, pihentetett tubifexel. A magas fehérje és zsírtartalmú élő eleségekkel óvatosan bánjunk, gondolok itt például a Tubifexre és a vörös szúnyoglárvára (mindkettő 8% fehérjét és 2% zsírt tartalmaz). Hajlamosak túlenni magukat, és ennek következménye a pusztulás is lehet. Hetente maximum kétszer adjunk nekik magas fehérjetartalmú élő eleséget, a többi táplálék kímélőbb legyen. Bátran etethetünk zooplanktonokkal (Daphnia, Cyclops, stb.) , frissen keltetett sórákkal vagy röpképtelen muslicával (Drosophila). Hetente egy koplaló nap beiktatása ajánlott. A hőmérséklet nem kell, hogy 27 C° fölé emelkedjen. Az ideális hőfok 22-26 C°. A helyes táplálás és a gondosan elvégzett heti vízcserék eredménye nem marad el! Két hónappal a Betták érkezése után megtörtént a domináns hím első szájköltése. A párzás hasonlóan történik, mint a Betta splendensnél. A hím ölelésével kipréseli a nőstényből az ikrákat. A kihulló ikrákat a szülők valamelyike, esetenként közösen szedegetik fel.

Jól látszik, ahogy a nőstény az összegyűjtött ikrákat átköpi a mögötte "árgus szemekkel" figyelő hímnek

Abban az esetben, ha a nőstény is közreműködik, megtörténik a párzás leglátványosabb művelete: A nőstény a hímmel szemben elhelyezkedve, apránként annak szájába köpi az összegyűjtött ikrákat. Az apa feladata, hogy szájában hordozva kikeltse azokat. A szájköltés az ivadéknevelés legkritikusabb szakasza. Tényezők sokaságától függ, hogy képes –e kiforgatni a hím az életképes utódokat (vízparaméterek, kondíció stb.). A hím a szájköltés alatt nem vesz magához táplálékot.
Az első sikeres forgatása alkalmával (kb. 12 nap) a kishalakat a tartó akváriumban, a többi Betta társaságában hordta ki, míg végül 4 db kb. 3mm-es kishalat bocsátott ki szájából az apa. A kannibalizmus nem jellemző rájuk, ezért a pár tapasztalatlanságának tudtam be a kevés utódszámot.. Július 13-án születtek a fent említett kishalak, ezután egy hosszabb nyugalmi periódus következett, majd augusztus 12-én újabb forgatást jegyeztem fel. Ezúttal egy német barátom tanácsára a forgató állatot egy 10 literes medencébe különítettem el, a kedvenc búvóhelyével. Az eredeti akvárium vízével töltöttem fel a nevelő akváriumot, majd visszahelyeztem a tartó akváriumba. Mivel ezek a halak elég jól ugranak, szükségessé vált a kis akvárium lefedése. A nőstények a hím köré sereglettek, és érdeklődve nézték az időközben már megnyugodott apát. E módszer előnye, hogy a hím kiszakad a hierarchiából, de mégsem teljesen idegen a környezet számára. Ha valaki ettől az apró stessztől is óvni szeretné halát, számolnia kell az ivadékok megtalálásával és begyűjtésével járó nehézségekkel. (A kicsik 3-4 mm-esek, a csúcs nálam 33 db apróság volt 22 napos forgatás után).

Több generáció is jól megfér egymás mellett

Az ivadékok a szülőkkel együtt is nevelhetőek, de elkülönítéssel biztosítottabb a felnövekvő utódok nagyobb számaránya.
Az elúszott kishalakat naponta 2x frissen keltetett Artemiával, évszaktól függően Cyclopssal etethetjük. Két hét elteltével megkínálhatjuk őket apróra vágott Tubifexel is. Valamennyi nevelő medencémbe a kis szivacsszűrő mellé jávai mohát is tettem, ami köztudottan jó nitrát megkötő képességgel bír. Két hónapos kor után a növekvő kicsik neme már 100%-osan megkülönböztethető. A hímekre jellemző hát, has- és farok alatti úszók szegélye fehér. Különösebb agressziót nem figyeltem a csoportban. Természetesen vannak hierarchia harcok a domináns hímek között, de ezek a párviadalok közel sem olyan veszélyesek, mint a Betta splendensnél. Kifeszített úszókkal kerülgetik egymást. Ilyenkor mutatják meg igazán szépségüket. Társításuk más fajokkal lehetséges, de nem ajánlott. Nem csipkelődősek, nyugodt és békés halak. Ha mégis úgy gondolja valaki, hogy vegyes akváriumban helyezi el, hasonló viselkedésű fajokkal társítsa a Betta albimarginatat.

Betta channoides, KOTTELAT & NG, 1994

Tartása és tenyésztése is szinte azonos a testvérfajával. Elviseli az enyhén lúgos (pH 7-7,6) környezetet és egy jó pár akár még sikeresen ki is forgathatja az ivadékokat ilyen környezetben. A kicsiket sajnos már nem fogjuk tudni felnevelni ilyen vízparaméterek mellett, számukra létfontosságú a savas tartományba eső víz. Elterjedési területe a Borneón, Mahakam folyó völgyében ismert. Lelőhelyei: Mujud, Merimun, Muarapahu. Érdekesség, hogy szükségük van vas ionokra. Ezt legjobban a növénytápozásra alkalmas készítményekkel tudjuk vizükhöz adagolni. A tenyészpáromat egy 20 literes medencében tartom, ahol a jávai moha szépen elszaporodott, ideális búvóhelyet kínálva a 2 pár Bettának. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hímem remek géneket kapott a természettől és folyamatosan forgat. Amint kiköpi az ivadékokat és visszahelyezem a nőstény mellé 3-4 napon belül már újra párzanak. Az ideális az, ha 2 hímünk van és 1 nőstényünk, mert mialatt az egyik hímünk forgat (14-20 nap), addig a nőstény újra beikrásodhat (kb. 10 nap) és a másik hímmel is tud párosodni.

Channoides hím szájkölt

2 hetes channoides ivadékok Artemia vadászat közben

Természetesen rengeteg dologtól függ a halaink viselkedése, szaporodáshoz való kedve. A jó kondíciót a helyes táplálással tudjuk elérni/fenntartani. Ez a kulcsa, hogy sokáig gyönyörködhessünk állatainkban. Társításnál vegyük figyelembe, hogy alapvetően a talaj közelében tartózkodik és eléggé félénk természetű. Ha egy szintén aljzatközeli életmódot folytató és agresszívebb hallal társítjuk előfordulhat, hogy elnyomja a táplálékért folytatott harcban Kígyófejú harcosunkat. Garnélákkal való társítása lehetséges, mivel a leleményesebb fajok (üveg, amano, sepregető garnéla, pinokkió garnéla.) kiválóan ki tudják cselezni Bettánkat és egy idő után már nem tekinti tápláléknak rákjainkat. Ez nem jelenti azt, hogy az újszülött garnélákat nem próbálja meg levadászni, ők kevésbé ügyesek, gyorsak így könnyen prédává válhatnak.

Horváth Balázs Gergő
Minden kép saját, aki felszeretné használni kérem küldjön egy emailt!